Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az autó futásteljesítménye hosszabb távon minden esetben a gyári megoldásokkal a legjobb. Ezen felül az autó kasznijából kiálló gumi nem felel meg a hazai szabályozásnak, így közúton nem használható a KRESZ szerint. A kötelező alapkörök után nézzük meg, milyen előnye és hátránya lehet egy széles és egy keskeny guminak.
A szélesebb gumik jellemzően jobban irányíthatóak száraz és nedves útfelületen is. Rövidebb a fékút, akár méterekkel hamarabb állhat meg járművünk. Ugyanakkor a szélesebb gumi jobban felfut a vízfelületekre (aquaplaning) és megcsúszhatunk. A szélesebb gumik ugyanakkor hangosabbak és jelentősen növelhetik autónk fogyasztását is. A gyári ajánlásnál szélesebb gumi nagyobb terhelésnek teszi ki a futóművet, ami nagyobb igénybevételt, kopást, végső soron rövidebb élettartamot eredményez.
Nyilván mindezek a vékonyabb gumiról fordított előjellel írható le: rosszabb a tapadása és úttartása, növekszik vele a fékút, de nehezebben úszik meg a vízfelületen, csendesebb és valamivel alacsonyabb fogyasztást eredményez. Ugyanakkor az előírtnál jelentősen vékonyabb gumi szintén nem tesz jót a futóműnek.
Két dologról nem volt még szó. A látvány ugyan szubjektív, de azért még nem nagyon találkoztunk olyan emberrel, akinek a vékony gumi lett volna kifejezetten esztétikus, míg a széles abroncsról nem a sportosság jutott volna eszébe. Az ár viszont gyakran terel minket a kompromisszum felé: a szélesebb gumik jellemzően jóval drágábbak, mint a vékonyabbak.
A széles gumi olyan helyeken ajánlott igazán, ahol a tapadás és irányíthatóság kiemelkedően fontos, miközben a fogyasztás növekedése nem szempont és az aquaplaning esélye nem hordoz valós biztonsági kockázatot. Ilyen lehet a versenyzés (nem közúton) vagy az off-road is. Utóbbi esetben a terepgumi gyakran széles, hiszen alacsony tempónál és változékony felületeken a tapadás növelése döntő fontosságú lehet.