A defekttűrő gumi egy olyan megerősített oldalfalú gumiabroncs, ami jelentős nyomásvesztés esetén is üzemképes marad. Ezt a tulajdonságát nagy merevségű, önhordónak is mondott oldalfalának köszönheti. Az ilyen gumik előnye jóval nagyobb biztonságuk, hiszen durrdefekt nem fordulhat elő, így megmarad a gépjármű irányíthatósága még nagy sebesség esetén is. A kerékcserét nem kell azonnal elvégezni, az autóval nem kell rögtön félreállni. A defekt észlelése után akár 80 kilométer megtételére is van lehetőség, így a megszokott szervizünket vagy otthonunkat is elérhetjük, nem késsük le a fontos eseményeket, tárgyalást, repülőt.
Van azonban néhány hátránya is az ilyen gumiabroncsoknak. Csak olyan személyautó szerelhető defekttűrő gumikkal, ami rendelkezik gyári abroncsnyomás-ellenőrző rendszerrel (TPMS). Erre azért van szükség, mert a légnyomásvesztés ellenkező esetben nehezen lenne észlelhető. Az észlelés pedig szükséges, hiszen defekt esetén csak 80 km/óra sebességgel közlekednünk biztonságosan és 60-80 kilométert tehetünk így meg. Defekt után a gumi nem javítható, cseréje kötelező. Csak úgy szerelhetünk defekttűrő gumiabroncsot, ha az mind a négy kerékre alkalmazzuk. Egyértelmű hátrány, hogy az ilyen tulajdonságokkal rendelkező nyári gumiabroncsok jóval drágábbak, mint a hagyományos kialakításúak.
A defekttűrő gumiabroncs nem azonos a defektmentes, vagy más néven önjavító gumikkal. Utóbbiak tartalmaznak egy olyan anyagot, ami defekt esetén automatikusan eltömíti a lyukat és ez a tömítés akadályozza meg a további nyomásvesztést. A defektmentes gumikat a SEAL jelölésről ismerjük meg. Ilyen gumit akkor válasszunk, ha a kerékcserét magunk biztosan nem tudjuk elvégezni. Ez a típusú gumi is hasonló megkötésekkel alkalmazható, mind a defekttűrő.